Retro Sopron “rovatunk” folytatódik. Volt már egy általános és egy Tűztornyos poszt, most jön egy váras. A napokban a Taródi-várban jártam, így erről kaptok sok-sok infót. Ha már ott voltam, lőttem is pár képet, amit alább megtekinthettek. Ötleteket a rovathoz továbbra is várok a blog(a)juhaszkft.hu mail címre.
A Taródi-vár a magyarországi vízionális építészet leghíresebb és valószínűleg legjelentősebb alkotása. Nevét építőjéről és tulajdonosáról, Taródi Istvánról kapta. Az irigykedő helybeliek és a bulvárlapok időnként a hatásvadász Bolondvár néven emlegetik. A Taródi-vár építője, id. Taródi István 1925-ben született és 2010 februárjában, 85 éves korában hunyt el. Sírja a soproni Szent Mihály-temetőben található.
A vár Sopron Felső-Lövérek városnegyedében, a Nándor-magaslat déli lejtőjén, a Csalogány-köz, a hegyre fölvezető Kőfejtő út és a Hársfa-sor között, a Kolostor-erdő sarkához közel áll. Ezt a részt a város 1753-ban különítette el gyümölcsöskerteknek. A kertben még áll egy ekkor ültetett gyümölcsfa.
A huszadik életévéhez közeledő Taródi István 1945-ben, szülei telkén kezdte építeni első várát. Ez egy nyolc méter magas favár volt, amit használt faanyagokból állított össze. Az építkezést 1946-ban fejezte be, amikor megnősült. Elhatározta, hogy ha sikerül a Lövérekben telket vennie, akkor lebontja a favárat, és immár a saját telkén állítja fel újra.
1951 május elsején vásárolta meg azt az ingatlant, amin most a vára áll, és hamarosan átköltöztette rá a favárat. Az építményt felkockázott hulladék deszkákból készített zsindellyel fedte be.
Az 1950-es évek végétől, majd főleg a hatvanas években több nagy, országjáró kerékpártúrára indult, részben gyermekeivel (a leghosszabb túrája 1500 kilométeres volt). Fő céljuk a várak megtekintése, a középkori várépítészet tanulmányozása volt. Taródi István 1959 őszén úgy döntött, hogy a favárat kővárral váltja fel, és még a télen kiásta a lakórész alapjait. Ettől fogva évekig reggel ötkor már ott volt a várnál, hogy előkészítse az aznapi munkát, majd a hivatalos munkaidő után folytatta az építkezést úgy, hogy csak este 9-10 körül ért haza. Apránként elbontotta és kőépítménnyel váltotta fel a favárat. 1962-ben nézte meg a somoskői várat, és ekkor döntötte el, hogy ő is olyan várat akar, aminek kerek tornyai vannak. A lakórész felépítése után élete valamivel egyszerűbb lett, mert kiköltözött a várba. Az építkezést azonban nem hagyta abba; a várba különböző becslések szerint mintegy 150–200 vasúti kocsira való követ épített be — döntően egyedül, időnként fiaival, legfeljebb egy-egy alkalmi segítővel. 1986-ban, nyugdíjazása előtt, komolyan gondolkodott azon, hogy befejezi az építkezést, de aztán nem bírta abbahagyni. Az építés történetét 2007-ben kiadott, „A Soproni Taródi-vár építéstörténete. Életem rövid összefoglalása” című könyvecskéjében foglalta össze. A vár előkertjében örökzöld növények nőnek – közöttük mintegy két tucatnyi, hazánkban egzotikus ritkaságnak számító fajta. A gneiszen kialakult, savanyú talajon nagyon szépen díszlik a szelídgesztenye: a kertben több fa vadon, magától eredt meg. Szelídgesztenye a Taródi család családfája is: a tizenkét törzs a család tizenkét tagját jelzi. Számos további növény is szimbolikus jelentést hordoz. „1951. május 1-jén láttam meg a helyet, ahol a várat felépítettem. Így a május a várnak a hónapja” – írja Taródi István. Mivel az építő és több családtagja is ekkor ünnepli születésnapját, tömegesen telepítették a májusban nyíló rododendronokat, amik mellett a tündérkürt és egy tűzpiros virágú japán cserje is a májusi tavaszt köszönti.
A vár alapterülete mintegy 4300 m²; a legmagasabb torony húsz méter magas. A falakba és tornyokba Taródi István mintegy kétszáz vagonnyi követ és téglát épített be. Eközben törekedett a középkori várakban megszokottakhoz hasonló helyiségek kialakítására, így van az épületegyüttesben kút, lovagterem és borház is. A várba szabályos felvonóhídon juthatunk be, a tornyokba csigalépcsőkön kapaszkodhatunk fel.
Nos, érdekes élmény volt a várban járni, látni személyesen a fent leírtakat. Régies, ódon hangulata van a várnak. Ez az, ami nagyon megfogott. A család büszke lehet Taródi úrra, nem kis munka volt felépíteni szinte egyedül, és mellette volt ideje háromszor nősülni, ami amúgy is jó teljesítmény. Megjegyzem, akadt egy nem várt útikalauzunk is, egy barátságos szürke macska személyében, aki folyamatosan velünk tartott.
Üröm az örömben, hogy jelenleg a két torony le van zárva, mert felújításra szorul, és pénz híján még 2-3 évig is eltarthat a felújtás.
A belépő csupán 400 Ft/fő felnőtteknek, diákoknak és nyugdíjasoknak 250 Ft/fő. A parkoló egy kicsit lentebb van. A vár egész évben nyitva tart, ezért mi is úgy döntöttünk, hogy télen visszatérünk, amikor már hó fedi, mert az biztos szép látvány lesz…
És akkor jöjjenek az ígért képek (katt rá nagyobbért):
A külső fal
A májusban nyíló virágok
Az egyik felújítás alatt lévő torony
A nagy torony (a vár felső teraszáról)
A nagy torony lentről
Látkép fentről (távolban a TV torony)
Fő forrással a wikipedia szolgált.
